A diákok véleménye és visszajelzései
Az Organet módszer kritizálásánál mindig a diák, a ‘tanítvány’ véleményét tekintettük irányadónak.
Hála istennek, az elmúlt évtizedekre visszatekintve megállapíthatjuk, hogy nem sok negatív kritikát kaptunk tanítványainktól ezt a kérdést illetően.
Akik nem az Organet módszerrel kezdtek el tanulni, csak tanulmányaik közben ismerték azt meg, mindig hálálkodtak a sok segédanyagért, amivel szerintük megkönnyítettük a tanulásukat. Mindig elmesélték, hogy már egy csomó tanfolyamra jártak, sok magántanárnál is voltak, de ezzel a módszerrel össze tudták fogni a tudásukat, rendezgették szépen az elemeket, és így sokkal könnyebbé vált számukra a tanulás folyamata. Mindegyik persze másképp fogalmazott, de a végeredmény ugyanaz. Átlátták a feladatot, felépítették a nyelvi rendszert (nyelvtani bázis, szókészlet, beszédtechnika, szövegértés olvasás és hallás után, stb.), és szépen elkezdtek ‘angolul tudni’.
Azok a tanulók, akik nálunk kezdtek el tanulni, kicsit másképpen látták a módszert. Ők mindig panaszkodtak a ’sok nyelvtanra’, szerettek volna eleinte többet beszélni az órán, ‘jobban haladni a tankönyvvel’, de amikor lehetőségük volt összemérni tudásukat olyanokkal, akik a szokásos módszerekkel tanultak velük párhuzamosan, többé nem aggódtak.
És még egy érdekesség: az utóbbi időben, hála korunk globalizációs folyamatainak, egy olyan rohanó világban élünk, ahol gyakorlatilag alig marad az embereknek ideje nyelvet tanulni, ha már elhanyagolta azt a középiskolában, vagy a főiskolán (vagy elhanyagolta azt a középiskola vagy főiskola). Ennek ellenére azokkal a tanulókkal is folyamatosan tudunk haladni, akik nemigen tudnak időt áldozni a tanulásra. Így vált számunkra világossá, hogy ezzel a módszerrel még az a tanuló is meg tud tanulni, aki csak kevesebb időt szánhat az órán kívüli munkára. Ezért kidolgoztuk az Organet tananyagcsomagokat a megfelelő, hozzátett szakmai támogatással, mely elvezeti a tanulót (egyénileg, vagy tanulócsoportokban) erős középhaladó szintig, gyakorlatilag a középfokú nyelvvizsga-szintig.
A szakmai megítélés
Amennyiben az eddigi eredményeket szakmai szempontból szeretnénk értékelni, rosszkedvűen és kénytelen-kelletlen állapítjuk meg, hogy az úgynevezett “szakma” nem igazán mutatott érdeklődést ezzel a módszerrel kapcsolatban. Ami érdekes, mert ez a módszer teljesen más, mint az eddigi módszerek: rendkívül egyszerű, tényleg nincs benne semmi bonyolult sem a tanár, sem a diák számára. Az egyetlen lényeges eleme a rendszer. Az angol nyelv struktúrájának a rendszere a taníthatóság szempontjából, amit a diák számára érthetővé kell tennünk, nekünk, nyelvtanároknak, majd gyönyörködnünk abban, hogy amikor már ez a rendszer felépült, a diák azt hogyan hasznosítja a saját maga számára.
Eddig sokan, akik belelapoztak ennek a módszernek például a nyelvtani tananyagába, (szakmai oldalról!) szépen, gyorsan félretette, nem látott benne semmi érdekeset, vagy nem akart látni. Ejnye, gondoltuk régebben sokszor magunkban. Valami baj lehet. Mindig magunkban kerestük a hibát. Például néha közeli ismerősök is, akiket tanítottunk angolra, elpanaszolták: “Túl sok a nyelvtan, az angolok sem használják az összes igeidőt.” és így tovább. Na igen. Ők sem használják, tényleg. Illetve, mi azt hisszük, kevésbé jól beszélők, hogy nem használják. Mert nem halljuk ki a beszédükből, hogy mik is azok a nyelvi elemek, amik lemaradnak például az összevonások, vagy egyéb nyelvi szabályok következtében, . De ha nem tudjuk, mit vontak össze, vagy mi maradt ki, akkor persze nem értjük a szöveget pontosan, legfeljebb logikusan kikövetkeztetjük az értelmét. Ha sikerül. Ez a hallás utáni értésre vonatkozik. Az írott nyelv más, ott mindent le kell írni. Hát ott mindent le is írnak. Nem az smsek-ben, persze.Csak a mai generáció nemigen olvas, vagy azért, mert nem szeret, vagy mert nem tud, vagy bármiért, de nem olvas. Így aztán persze minderről fogalma sincs. Illetve azért valamit olvas, egész nap az Interneten böngészik, ’szörföl’, csakhogy ott szinte minden csökkentett értelmi képességűekre van szabva: címmondatok, rövid magyarázatok, ikonok, és már mindenki ért is mindent. Már amit ez a szellemi színvonal megkíván, persze. De ettől azért sem olvasni, sem beszélni nem tanul meg. Legalábbis kulturáltan. Szó sincs arról, hogy nagyon jól, felsőfokú szinten, egyszerűen csak középszinten, kulturáltan. Sajnos, ahogy a magyarok beszélnek idegen nyelveken, az egészen egyszerűen kétségbeejtő. (Anyanyelvi tudásunk is katasztrofális, tisztelet a nagyon kevés kivételnek.) De persze nem mi tehetünk róla. Hanem azok a tanárok, az úgynevezett “szakma”, akik fennhangon hirdetik a különböző oktatási módszereket (hat hét múlva nyelvvizsga, kezdő szintről és még tanulni sem kell). Mindezért őket terheli a felelősség, meg azért persze a lusta diákot is, aki tényleg elhiszi, hogy neki tanulnia sem kell, majd úgy is megy a dolog. Azért az nagy igazság azonban, hogy pénzért közvetlenül tudást sosem lehet vásárolni, legfeljebb a legrövidebb utat hozzá.
Így aztán mára megnyugtattuk saját lelkiismeretünket, hogy nem a módszerben van a hiba, azaz továbbra is ez A nyelvtanulási/nyelvtanítási módszer. És aki nem akar tanulni, vagy jó neki az összevissza hablatyolás, nem zavarja, ha nem képes kulturált beszédhelyzeteket teremteni, az vásárolja csak meg a méregdrága tananyagokat. De aki egy kis energiát áldoz arra, hogy megtanuljon angolul, ezzel a módszerrel biztosra mehet. Természetesen a tempó függ az egyéni képességektől, meg az idő mennyiségétől, amit a tanuló hajlandó a tanulásra fordítani, de a végeredmény mindenképpen egy kulturált és biztos nyelvtudás. A célt pedig mindenki saját magának tűzi ki. Az azonban lényeges, hogy az elérni kívánt célt mennyi idő- és energiafelhasználással, valamint mennyi pénzért éri el.
Végül pedig, minden szint után lehet egy kicsit pihenni, csak az a fontos, hogy az egyes szintek közben ne álljunk le.